A tápanyaghiány okai - igy kezdődött

(Részlet Eustace Mullins: MURDER BY INJECTION c. könyvéből)

A zöldforradalom harmadik-világban véghezvitt mezőgazdasági átalakítás volt az elmult 50 év egyik legnagyobb változása. E forradalomnak rövid idő alatt huszadikszázadi szintre kellett volna emelnie az elmaradott országok termelését. Azonban ahogy a század a vége felé közeledik, láthatjuk, hogy a cél nem vált valóra. Az ázsiai és latinamerikai országok olcsó munkaerejükkel konkurenciát jelenthetnek az ipari termelésben, de az élelmiszertermelés fellendülése továbbra is csak ábránd marad, pedig a Rockefeller-vegyszergyárak rengeteg műtrágyát adnak el ezeknek az országoknak. A fejletlenként jelölt országok valójában olyan helyek amiket még nem zsákmányoltak ki a telhetetlen nemzetközi összeesküvők. A pénzemberek egyedüli érdeke az, hogy piacokat csináljanak az áruiknak. Minthogy a harmadik-világ országai nem tudtak fizetni ezekért a készitményekért, egy rendszert dolgoztak ki amin keresztül az amerikai adófizető segélyt nyujt nekik. Az eljárás lényegében igen egyszerü, az amerikai munkás készit egy traktort amit Bolíviába szállitanak, a fizetséget pedig az amerikai munkástól zsarolják ki. Egy másik eljárás az, amikor a nemzetközi bankok hitelt nyujtanak a harmadik-világ országainak, a "Szövetségi Tartalék Bank" pedig az adófizetők pénzéből szavatolja ezeket a behajthatatlan kölcsönöket. Még az alkotmány megszerkesztői sem képzelték hogy amikor egy munkás az alkotmányra hivatkozik az állami zsarolással szemben, vallomását nem tárgyhoz tartozónak nyilvánitják és börtönbe vetik. A világ egy óriási gulággá vált, ahol a pénz és az erő az isten, mig a szabadság hirdetői ellenségként üldözendők.

Norman Borlaug most a Rockefeller érdekeltségek ügyeletes hőse, aki 1970-ben Nobel-díjat kapott. Borlaugot 1940-ben Mexikóba küldték hogy új gabonafajtákat fejlesszen ki. Kisérletei során rengeteg különböző gabonát keresztezett, mignem 1964-re kinemesitette a trópusi törpebuzát. Innen indult el a beharangozott zöldforradalom. Az új csodabuza minden eddiginél nagyobb hozamot adott, de csak ugy, hogy óriási mennyiségü műtrágyával felajzották a földet. A műtrágyát, gyom- és rovarirtót gyártó Rockefeller vegyszerbirodalom mindebből roppantnagy hasznot huzhatott. A zöldforradalom valójában egy vegyszerforradalom volt. Mégcsak számitani sem lehetett rá, hogy a harmadik-világ fizetni tud a rengeteg vegyszerért, igy megintcsak az idegen-országoknak nyujtott segély rendszerét kellett igénybe venni.

A Rockefeller-érdekeltségek elküldték a Fülöp-szigetekre Robert Chandlert, hogy ott egy csodarizsát fejlesszen ki. Az eredmény egy olyan rizsa lett ami a korábbinál háromszortöbb műtrágyát tett szükségessé. E rizsfajta 6 hónap helyett 4 hónap alatt ér be és igy évente három aratást tesz lehetővé. A Rockefeller-jótékonyság szokás szerint piaci érdekkel, haszonszerzéssel és politikai befolyással szövődött egybe.

A műtrágya petróleum alapu készítmény. A II. világháború után a lőszergyáraknak rengeteg felesleges nitrátja maradt, aminek új piacot kellett találniuk. Az I. világháboru befejeztével a klórra kellett vevőt találniuk, tehát bevezették az ivóviz klórozását. Most meg a nitrátok műtrágyakénti felhasználását kezdték népszerüsíteni.

A szivroham miatti növekvő halálozási-számot az orvosi-monopólium önmaga méltatására használja, miszerint az orvosi-ellátásnak köszönhetően az emberek ma tovább élnek és igy fogékonyabbak sziv, rák és egyéb megbetegedésekre. Az orvosivilág egy szokásos kibuvója ez, ami figyelmenkivül hagy egy nagyonfontos életmódbeli változást: Az elégtelen fertőtlenítés és a vizek szennyezettsége miatt a 19. században kolera és tífusz tizedelte a nagyvárosok lakóit. Amikor az I. világháboruból megmaradt klórt az ivóvizbe öntötték, mindenki annak tulajdonitotta e két betegség eltünését, pedig a valóságban más volt a helyzet. A század elejéig a városok utcái tele voltak lóürülékkel, aminek egy részét az eső a vizrendszerbe mosta. A gépkocsik elterjedésével eltűntek a lovak és velük együtt a tífusz is.

A viz klórozásának volt egy nemvárt következménye: A szivrohamok megszaporodása. A vizbe oldott klór és az ételben elfogyasztott zsir egy vegyületet hoz létre, ami az erek belső falára rakódik. Végül a lerakódás elzárja az ütőeret és szivrohamot okoz. A látszólagos fertőtlenítési előrelépés megintcsak az orvosi monopóliumnak hozott hasznot ahogy a rendelők megteltek szivbetegekkel.

A II. világháboru után a monopolisták összehangolt erőfeszítésbe kezdtek a megmaradt nitrát élelmiszerláncba-juttatására. Ügynökeik országszerte arra ösztönözték a földműveseket, hogy több műtrágyát, gyom- és rovarirtószert használjanak. Tanácsuk azt is elősegitette, hogy a parasztok méginkább pénzre szoruljanak és mégtöbb kölcsönt vegyenek fel. Az eredmény az lett, hogy sokan elvesztették földjüket és a mezőgazdaság javarésze szovjet-mintáju gazdaságok kezelésébe került. A benzinnel-működő drága traktorok nemcsak hogy növelték a Rockefeller-érdekeltségek hasznát, de ugyanakkor megfosztották a földet a lótrágyától.

Az orvosi monopólium elsiklott afelett, hogy az erősen műtrágyázott földben termelt és utána csomagolás és raktározás végett kezelt élelmiszer tápanyagértéke jelentősen megváltozik. Dr. Sinclair az 1957-es egészségügyi világnapon kétségeinek adott hangot : „Orvosi tanáraim soha nem tudtak magyarázatot adni rá, hogy napjaink középkoru embere miért nem számithat hosszabb életre mint százévvel korábban élő társa. Ez azt jelenti, hogy az orvostudomány és a közegészségügy fejlődése ellenére a mai ember átlagban csupán négy évvel él tovább mint a 19. század közepén.”

1893-ban a német mezőgazdasági vegyész, Julius Hensel "Kőből Kenyér" cimmel irt könyvet amiben megállapitotta : „A mezőgazdaság a rák jegyébe lépett. Nem nézhetjük tétlenül, hogy miféle növényeket termesztünk táplálékunkként és milyen anyagokat használunk földjeink műtrágyázására. Nem elégedhetünk meg azzal hogy nagymennyiséget takarítunk be, hanem arra is figyelmet kell fordítanunk hogy a minőség kiváló legyen. Vitathatatlan, hogy mész-karbonáttal (mészkő, CaCO3) olyan nagy hozamot lehet elérni, ami hajlamossá teheti az embert hogy megelégedjen magával, azonban az egyoldalu kezelés lassan de biztosan rosszhatást vált ki. Az ilyen felfogásra utal az a mondás, hogy a meszes-műtrágya gazdag apákat és szegény fiakat teremt. Minthogy a korpamentes finomlisztünk szinte teljesen tápértéknélküli, nemcsoda, hogy ilyen sok modern betegségtől szenvedünk.”

Az orvosi monopólium tányérnyalói hősies küzdelmet folytatnak a nagyobb tápértékü ételek hirdetőivel szemben és szorgalmasan ösztönzik a műtrágyák használatát. Az AOSZ Todays Health cimü folyóirata 1958-ban kijelentette : „A műtrágya nem befolyásolja a növények tápértékét.” Még a Rockefeller Alapitványhoz tartozó Dr. Alexis Carrel is szembeszállt ezzel kijelentéssel: „A talaj kifáradt elemeinek pótlása nélkül hozamotnövelő műtrágyák közvetve megváltoztatják a gabonafélék és a zöldségek tápértékét. Tápszerekkel és az életmód megváltoztatásával tömegtermelésre kényszeritették a tyukokat. Vajon ez nem változtatta-e meg a tojás minőségét? S ezt megkérdezhetnénk a tejről is, mivel a teheneket ma egész évben istállóban tartják és mesterségesen előállitott tápszerrel etetik. Az orvosszakértők nem forditanak figyelmet a betegségek kialakulására. Felületesek, tökéletlenek és túlkevés időt töltenek az életkörülmények, az étrend és azok élettani és lélektani hatásainak tanulmányozásával.”

A kormány kutatóinak állítása ellenére a talaj jól mutatja, hogy minőségétől függően jelentősen eltérhet a saláta vastartalma. A közép-nyugatot régóta golyva övezetnek is nevezik, mert nagyon kevés a földben a jód. A kétezer év óta erősen művelt Brit-szigetek földje annyira szegény a fémekben, hogy az angolok világszerte ismertek rossz fogaikról.

Justus von Liebig német vegyészprofesszor inditotta utjára a jelenlegi vegyszeres mezőgazdálkodást. Azt inditványozta hogy fémeket és savakat juttassanak a földbe. Az oldható vegyszerek savassá, a fémek pedig használhatatlanná teszik a talajt. Egyes feltételezések szerint még mindig a legutóbbi jégkorszak jótékony hatását éljük fel és csak egy újabb eljegesedés segithet a talaj fémesítésében.

Dr. Albrecht, a Missouri Egyetem talajügyi tanszékének vezetője kijelentette: „Bár régóta azt tartják, hogy külső hatások okozzák a betegségeket, egyre többen felismerik, hogy valószinűleg a szervezeten belülről erednek - hiányosságok és elégtelen táplálkozás miatt. A tápanyagok jelentőségének jobb megértése egyre több, hiányosság miatti betegséget fed fel. Ezek nemcsak az árusítóhelyekhez vezethetők vissza, hanem kiindulásipontjukhoz, a talaj műtrágyázásához is. Az ilyen esetek egyre inkább megerősítik a régi igazságot, miszerint a jóltáplált ember egészséges.”

Az újonnan feltünt betegségek közül sok visszavezethető a táplálkozáshoz. Dr. Josephson a mangán hiányának tulajdonitja a fáradékonyságot (myasthenia gravis).
Edward Faulkner, az Oklahoma Egyetem professzora felfedezte, hogy a homoru ekevas tönkreteszi a talaj termékenységét. (Ő ezt azzal ellensúlyozta, hogy zöldtrágyát tárcsázott a felső rétegbe.) A homoru eke 20-25 cm mélyre forgatja a zöldtrágyát, ahol az egyfajta vizelzáró réteget alakit ki. A felső 20 cm kiszárad, mert eltömődnek a viz hajszálerei. Az ilyen földben növő növények vonzzák a rovarokat, kevés bennük a vitamin és az ásvényianyag, könnyen elpusztulhatnak.
Ezt látván a gazda azt gondolja, hiányzik valami a földből és vegyszeres trágyát vásárol. A Rockefeller-ellenőrzésü American Agricultural and Chemical Company a műtrágyák egyik fő gyártója. Nem meglepő, hogy e cég egyik igazgatója, John Traphegen a New York -i "Szövetségi Tartalék Bank" -nak is igazgatója és Ő az "AR" és a "Bank of New York" egyik vezetője is.

A műtrágyák használata miatt csökkent a növények fehérjetartalma, valamint a nátriumtartalma, a kéliumé viszont nőtt.

A világ gabonakereskedelme ma öt cég kezében van: Cargill, Continental Grain, Louis Dreyfus, Bunge és André. Ezek a vállalatok szoros kapcsolatban állnak a Rockefeller-érdekeltségekkel, különösen a Chase Manhattan nemzetközi hálózatával és roppant hasznot huznak a zöld-forradalom hibrid-magjaiból. Kereskedelmi szempontból e magok legnagyobb előnye az, hogy nem tudják önmagukat ujratermelni és a földművesnek évente magot kell vásárolnia.

(Eustace Mullins: MURDER BY INJECTION)