A védőoltás

„A védőoltások koncepciója 1796-ban kezdődött, amikor egy brit gyógyszerész: Edward Jenner, egy 8 éves kisfiu bőre alá tehénhimlő-kórokozókat injektált be. Jenner a kisérletet arra alapozta, hogy bárki aki átélte a tehénhimlőt, immunis lett a himlőre a későbbiekben. Az elkövetkező néhány évben Jenner sokakat beoltott tehénhimlővel, hogy immunizalja a lakosságot. A hatásosság és biztonság tényleges bizonyítéka nélkül...” (https://naturahirek.com/a-vedooltasok-elmelete-orvosi-csalason-alapul/)



Mi a védőoltás? Valamiféle ellenanyag? Nem, a védőoltás nem ellenanyag! A védőoltás, elölt vagy legyengitett kórokozóknak a szervezetbe juttatása, aminek az a célja hogy ellenanyag-termelésre késztesse az immunrendszert.
Kismennyiségü legyengitett virust vagy baktériumot juttatnak be a szervezetbe. A védőoltás-elmélet azon alapul, hogy ha kórokozó kerül a szervezetbe akkor a szervezet ellenanyagot kezd termelni az elpusztítására.

Ha magam védem magam, (fizikailag értve) akkor ellenállok. Azaz, aktivan védem magamat. Ha más véd engem, (mással védetem magamat) akkor én passziv vagyok, vagyis passzivan védem magam.
A szervezetünkön belül is létezik aktiv védelmi mechanizmus, meg van a passziv védelem is. Az immunrendszer, a szervezet aktiv védelmi mechanizmusa. A passziv védelem pedig az, amelyik támogatja az immunrendszert. (Nem az immunrendszer erejét növeli, hanem az immunrendszer helyett vagy a mellett, dolgozik, harcol!)

Állítólag, egy erős fertőzés kivédésére az immunrendszer önmaga nem képes. Ezért, oltasd be magad, az majd megvéd.
Pedig ez egyáltalán nem igy van: Egyrészt mert kifogástalanul működő immunrendszer mindenféle fertőzést ki tud védeni. Másrészt, lássuk csak mit is jelent az hogy védő, védeni?
Ezeket jelenti: Óv, vigyáz, fedez, oltalmaz. Ezek közül, melyik igaz a "védőoltásra"? - Egyik sem, a védőoltás nem óv, nem vigyáz, nem fedez, nem oltalmaz, nem "véd". Illetve mindezeket nem a védőoltás végzi hanem az immunrendszer! A védelmet az immunrendszer önmaga látja el. Egyedül! A védőoltás nem védelmezi a szervezetet, hanem "bemutatja az immunrendszernek az ellenséget" és arra készteti (az immunrendszert) hogy termeljen ellenanyagot.
Tehát ha beoltatod magad, az immunrendszered akkor is egymaga küzd a betegséggel(!), mert hiszen a védőoltás csupán "bemutatja" az immunrendszerednek hogy mi ellen kell védekeznie!

Egy ország hadserege akkor erős, ha az őt fenntartó szervezet, az állam, folyamatosan biztositja számára a legjobb felszerelést, ellátja fegyverekkel, ruházattal, valamint elegendő mennyiségü és kiváló minőségü élelemmel. Ha bármiből hiány keletkezik, a had ereje gyengülni fog.

Az immunrendszer akkor egészséges, ha nem szenved hiányt semmiből, minden a rendelkezésére áll azok közül amire szüksége van a kifogástalan működéséhez. Különben az ereje gyengülni fog.
A tápanyagokkal kellőképpen ellátott egészséges immunrendszernek minden esélye megvan rá hogy - mindennemü egyéb segitség nélkül, - meg tudja védeni a szervezetet. (S még csak fel se' kell rá "készíteni"! Erre még visszatérek.)

Az erős hadseregnek van esélye győzelemre. A gyenge haderőnek viszont hiába mutatod meg hogy kit kellene legyőzni!
A jól működő immunrendszer olyan mint az erős hadsereg. Gyenge immunrendszernek hiába mutatod meg az ellenséget...!

A csecsemők szervezete s igy az immunrendszere fejletlen. Az időseké meg azért gyengébb, mert a szervezetük megkopott, már nem tud ugy védekezni mint az ereje teljében lévő embereké. A betegek szervezete pedig leterhelt. Az ő esetükben fertőző organizmus "bemutatásával" még elviekben sem lehetséges az immunrendszert hathatós, erős védelemre sarkallni(!).

Az a növény amelynek a táptalaja minden tápanyagot tartalmaz, többnyire meg se' betegszik, de ha mégis, hamar kiheveri.
A növényvilág analógiájára az emberek közül is azok betegszenek meg (illetve azok betegszenek meg előbb,) akiknek a szervezete gyengébb. S mostanában ismét romlanak a megélhetés feltételei, rosszabbodnak a körülmények, ami rontja a népek egészségét.
S egy ilyen helyzetben vajon, a rossz életkörülmények javítása segit inkább, vagy a védőoltás?...

A védőoltás, javitja a rossz körülmények között élők életminőségét? A válasz egyértemüen, nem. A védőoltás mennyiben javitja az éhezők életkilátásait? Semennyiben. (Tekintve hogy az éhezők, mivel nem jutnak elég tápanyaghoz, az immunrendszerük működése nem tökéletes.) Az éhezők fogékonyabbak a betegségekre és járvány is mindig az elesett emberek között üti föl a fejét. Védőoltás itt nem segit, mert gyenge immunrendszernek hiába "mutatod be a kórokozót", nem fog tudni megvédeni tőle!
De hasonló helyzet áll elő akkor is, ha idejében fölvetted az oltást, de az után (bármilyen oknál fogva) megromlik az egészséged! Mert lehet hogy az immunrendszered felismeri majd a betolakodót, de hiába, ha nincs elég ereje ahhoz hogy legyőzze.

Más kérdés az, hogy minek oltani azt aki egészséges. - Az egészséges embernek erős az immunrendszere és nem igényel semmiféle felkészítést sem.
A védőoltásnak az (volna) az előnye, hogy általa az immunrendszer pontosan "tudja" hogy milyen módon kell védekeznie, milyen ellenanyagot kell gyorsan nagymennyiségben előállitania, mondván, hamarabb tud fellépni az immunvédelem bármely fertőzés ellen ha tudja, mi ellen kell védekeznie. Azonban az a vélekedés hogy egy immunsejt nem képes elég gyorsan szaporodni, nem teljesen állja meg a helyét. E képesség ugyanis a tápanyagellátottságtól függ. Az immunrendszer annál hatékonyabb, minél jobban ellátott a szervezet a működéséhez szükséges fontos tápanyagokkal. S a hatékonyság a reagálás gyorsaságában is megmutatkozik. Az immunrendszer kifogástalan működésében nagy szerep jut a D-vitaminnak. Többek között növeli egy az immunrendszerünk működése szempontjából fontos fehérjének a mennyiségét: Az immunrendszerben fontos szerepet tölt be egy "CAMP"-nak nevezett antimikrobiális peptid. Ez a fehérje olyan organizmusokkal (baktériumokkal, virusokkal és gombákkal) szemben hatékony, amelyekkel korábban még nem találkozott a szervezet. D-vitamin hiányában a CAMP mennyisége nem kielégítő mennyiségü.
(Ehhez hozzátartozik még, hogy egy kurkumin nevü vegyület előidézi a CAMP növekedését, az inzulin csökkenti a CAMP mennyiségét, mig a C-vitamin gátolja a lebontását. Valamint még azt is érdemes megemliteni, hogy a D-vitamin nem hasznosul ha nem jut a szervezetbe K2-vitamin is és elegendő magnézium.)
Az immunrendszer hatékonyságát alapvetően a szervezet tápanyagellátottsága határozza meg. A kifogástalan működéséhez (az immunrendszernek) tápanyagokra van szüksége: Glutaminsavra, glicinre, ciszteinre, lizinre, metioninra, D-vitaminra, C-vitaminra, A-vitaminra, K-vitaminra, E-vitaminra, magnéziumra, szelénre és cinkre is.

Akit az immunrendszer működése érdekel, itt alapos részletességgel le van irva: https://immunlabor.med.unideb.hu/immunrendszer_mukodese.pdf
Én csak röviden szólok róla, s nem a hivatalos verzió alapján:

Tudni kell, hogy az immunrendszer nem egy szerv, hanem egy belső, komlex biokémiai folyamat. Az immunrendszer ugy müködik mint egy olyan számítógép, (egy "bennünk élő" olyan számítógép) amely valamennyi élettani funkciónkat felügyeli. Nincs olyan szerv, anyagcserefolyamat, sejtfunkció, amihez ne lenne köze. (Az immunrendszer felügyeli az idegrendszert, a hormonális-működést, az emésztést, a keringésirendszert, gyakorlatilag mindent. - Dr. Gustavo Bounous, a Montreali Immuno kémiai kutatóközpont tudósa, "GLUTATHIONE" c. könyve alapján.)
Dr. Gustavo Bounous az immunrendszernek három sejttípusát határozta meg, melyeket cellákba sorolt: 1. Polymorphonuclear cellák; 2. A Lymhociták cellái (B-cellák); 3. "Killer-cellák" (T-cellák).
A tudós szerint az immunrendszer nem erős vagy gyenge, hanem az immunrendszer e háromféle sejttípus illetve cellák egyensulyban való működésén alapszik.
Az immunrendszer "üzemanyaga" egy a T-sejtek számát meghatározó tripeptid, a glutathion. Ettől az anyagtól függ elsősorban az immunrendszer hatékonysága. A glutathion egy ugynevezett ujrahasznosuló olyan nem eszenciális aminosav, amit a szervezetünk állít elő. Az "ujrahasznosuló" azt jelenti, hogy a kisbabakorunkban termelődött glutathiont használja föl a szervezetünk az életünk során ujra és ujra az "immun-cellák" "gyártásához". A glutathion a korafelnőttkortól kezdve folyamatosan ürül a szervezetünkből, s a környezeti hatások ezt a folyamatot még gyorsitják is.
A glutathion "alapanyagait" az anyatej biztositja a kicsik számára. Innen fakad az, hogy aki kisbabakorában nem szopott legalább egy évig, annak az immunrendszere nem tud tökéletes lenni.

Jóval kisebb mennyiségben ugyan, de felnőttkorban is hozzájuthatnánk glutathionhoz, ha az ételeket nyersen ennénk. Az aminosavak ugyanis a hőkezelés során kárt szenvednek, s igy a szervezetünk nem tud belőlük glutathiont szintetizálni.

A glutathion egyébként három aminosavból ötvöződik: Glutaminsavból, glicinből és ciszteinből. Annak hogy a sejtek előállithassák a glutathiont, az a feltétele, hogy e három aminosavnak, együtt, egyidóben kell jelen lenni a sejtekben.
Valamennyi aminosav közül a cisztein birja legkevésbbé elviselni a hőt: 40°C fokot meg sem közelitve már tönkremegy.
Sok glutamint tartalmaz a petrezsejemzöldje, a nyers spenót levele, a nyers tej, stb.. Glicin is van a tejben és még számos élelmiszerben. Viszonylag sok cisztein van a tojásban, nyers tejben, nyers lazacban, a nyers brokkoliban, a hőkezelésnek ki nem tett (teljes őrlésü) gabonákban. A baj az, hogy mégha nyersen ennénk is ezeket az ételeket, a testünk melege is elég ahhoz hogy a cisztein elpusztuljon. Illetve óriási mennyiséget kellene megenni belőlük. Dr. Gustavo Bounous szerint az anyatej aminosavai azért nem károsodnak, (kb 40°C-ig) mert az anyatejben az aminosav-kötések különböznek.

Érdekes adalék ehhez, hogy a régebbi korokban a szoptatás átlagosan három évig tartott.
Az 1960-as években még, az ajánlott szoptatási idő 1 év volt. Ma pedig, fél év! Feltehetően ez nem a tudatlanság következtében alakult igy, hanem szántszándékkal történik: Az életednek minél korábbi szakaszától kezdj el betegeskedni. Mert annál előbb leszel a gyógyszerek rabja.



Nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a betegségek szinte kivétel nélkül visszavezethetők valamely tápanyag hiányára (és/vagy emésztésbeli hiányosságra). A multban mikor alakultak ki járványok? Legfőképpen amikor éhinség volt. Miért több az influenzás beteg télen, mint nyáron? Azért, mert télen nincs éltető napfény, ami által elegendő D-vitamin keletkezik bennünk. Ma miért vagyunk valamennyien betegek (kisebb vagy nagyobb mértékben)? Azért, mert a Földön ma minőségi éhezés van, annak következtében hogy "az élelmiszerekre ipar telepedett". (A boltokban kapható élelmiszereknek nevezett tárgyak megtöltik ugyan a bendőnket, de nem táplálják a testünket ill. a sejtjeinket! Mert azokban a mű-étkekben sokminden van ugyan, csak éppen tápanyag nincs bennük.)
Az immunrendszerünk csak akkor működhet tökéletesen ha a szervezetünk nem szenved hiányt tápanyagokból!

Az ételeinkkel bajok vannak:
- A hőnek kiett fehérjék sokat veszitenek az értékülből. Leginkább a kéntartalmu ciszteinre igaz ez.
- Az élő enzimek az élet hordozói. Csak az élő étel éltet. (Csak az élő étel gazdag enzimekben.) Az enzimek azonban a ciszteinhez hasonlóan nagyon hőérzékenyek.
A "mű-kaja" ellen szól hogy a nem természetes eredetü ételek nem tartalmaznak élő enzimeket. Enzimek nélkül nincs élet! (Illetve csak beteges élet van: Lásd, dr. Edward Howell, "Enzim, táplálkozás" c. könyvében.)

Mégnagyobb a baj a Földnek azon zugaiban ahol viszonylagos jólét sincs, ahol nélkülöznek az emberek. Ma alighanem az afrikai népek a Földkerekség legbetegebbje, aminek az oka, élelemhiány. Az ottélő éhező emberek nem jutnak hozzá a létfontosságu tápanyagokhoz. S mily mérhetetlenül aljas a gyógyszeripar, - "elhint" (mesterségesen előállitott) betegségeket az afrikaiak között, s majd "felfedezi". (Lásd, ebola.) Azután "orvosságokkal" traktálja őket.



Fontos megemliteni, hogy az immunrendszer ugyanugy mindennapi "edzést" kiván meg mint az izmok, mert különben elsorvad. Az immunrendszerünknek ezért kell találkoznia fertőzést okozni tudó organizmusokkal, s nem elsősorban azért hogy később fel tudja ismerni őket!

Megjegyzem: Való igaz hogy a stressz, (s az egyéb lelki tényezők) a legegészségesebb embert is ledönthetik a lábáról. Azonban tévedés azt hinni hogy (a stressz) közvetlenül idéz elő betegsége(ke)t. (Ezt állitja pl az "új germán medicina"!) A stressz ugy tud betegséget előidézni, hogy gyengíti az immunrendszert!



A humán orvoslás sok tekintetben távuton jár. A védőoltások hatástalanok.
Ahhoz hogy ne legyünk betegek és ne törjenek ki járványok, a népeknek nem gyógyszer kell meg védőoltás, hanem tápanyagokban és enzimekben bővelkedő, normális élelmiszerek!



Már csupán ennyi is fényesen bizonyitja a megfelelő tápanyaellátottság fontosságát. A tápanyagokkal jól ellátott szervezetnek nincs szüksége védőoltásra az immunrendszer "erősítésére". A helyett, ha olyan fertőzéssel találkozik az immunrendszer amelyet egymaga nem képes legyőzni, legjobb "passziv" védelmet választani.

Járvány, csak legyengült szervezetü népek körében terjed.
Az afrikai népek még a léthez szükséges minimális mennyiségü fehérjéhez se' jutnak hozzá. S ha a bevitel a minimumtól is elmarad, a szervezet leépül. (A minimális fehérjeszükséglet legalább annyi, mint amennyit normálisan a szervezet naponta kiürit.)

Tápanyaghiány miatt lépnek föl a betegségek. Az immunrendszer számára legfőképpen a következő három aminosav szükséges: Glutamin, glicin és cisztein. Ezek nélkül az immunrendszer nem működőképes! (Dr. Gustavo Bounous, dr. Walter J. Crinnion, dr. Mathias Rath.)
Dr. Lenkei Gábor: „Tudományos kutatásaim alapján megállapitható: Egyetlen igazi veszély van. A legyengült immunrendszer, amely mellett az egyébként betegséget okozni nem tudó "kórokozó" tüneteket vált ki. Helyesebb lenne tehát "legyengült immunrendszer" -járványról beszélni. De ez még mindig csak a felszin. A háttérben az éhező, hiányokkal küszködő szervezet áll, mint valódi ok.”
Ennélfogva a Nyugat által nyujtott gyógyszeres segitség álságos, hiszen az éhező afrikai népeknek nem gyógyszer kell(ene) hanem élelem!



Dr. Ébert Jenő a Homeopátia gyógyító ereje c. könyvében a következőt irja (részlet a könyvből):
„... Mi, emberek nem tudnánk élni a velünk együttműködő, a védelmünkért dolgozó baktériumok nélkül. Ez ugyanígy érvényes a növényekre és az állatokra is. A baktériumok mindenütt jelen vannak: a bőrön, a szájban és az emésztőrendszerben is. Fontos védő és szabályozó feladatokat látnak el. Szimbiózisban élünk velük, kölcsönösen hasznot hozó anyagcserében és bár ezek a baktériumok milliárdos nagyságrendben vannak jelen a szervezetünkben, nagyon ritkán betegítenek meg minket. Immunrendszerünk gondosan őrzi az egyensúlyt. Ha ez felborul, a kórokozó baktériumok úgy elszaporodhatnak, hogy túlsúlyba kerülnek. Amíg azonban saját védekező-, illetve immunrendszerünk hibátlanul működik, nem alakul ki betegség. Orvosi körökben van egy nagyon jól ismert, ideillő mondás: „A mikroba semmi, a környezet minden.” Sajnos nem tudjuk pontosan, kitől származik ez a mondás, de legtöbben a francia professzornak, Claude Bernard-nak tulajdonítják.
Egészen más véleményen volt a XIX. században a német bakteriológiai kutatás úttörője, Robert Koch, aki többek között a tuberkulózis és a kolera kórokozóját fedezte fel. Meg volt győződve arról, hogy a betegség keletkezésének kizárólag a kórokozó anyag (baktérium) az oka, és a környezet semmit sem számít. Koch azt állította, hogy egyetlen baktérium (például a tuberkulózis vagy a kolera kórokozója) betegséget eredményezhet.
A fertőzésnek ez az elmélete a mai napig tarja magát. A Helicobacter pylori például állítólag gyomornyálkahártya-gyulladást és gyomorfekélyt, sőt egyes esetekben gyomorrákot is okozhat. Ugyanígy a Chlamydiáról azt terjesztik, hogy szívinfarktushoz vezethet.
Ennek a korlátolt elméletnek nem lett volna szabad kialakulnia Robert Koch idejében, nem is beszélve arról, hogy még a mai napig tartja magát. Az az elmélet, hogy a környezet nem játszik semmilyen szerepet, dogmatikus, balga, és nem is egyezik a fertőzőbetegségek lefolyásának megfigyelésével.
1892. október 7-én Max von Pettenkofer egyértelmű önkísérlettel bizonyította, hogy a mikrobáknak megfelelő környezetre van szükségük ahhoz, hogy betegséget tudjanak okozni. Az akkor hetvennégyéves professzor tanítványai és munkatársai szeme láttára fogyasztott el egy tányér kolerabacilusokkal teli húslevest. Két nappal később enyhe hasmenése lett, ami körülbelül négy napig tartott. Széklete csak úgy hemzsegett a kolerabacilusoktól. Ennek ellenére jól érezte magát, és mint mindig, gyalog tette meg az intézetéhez vezető félórás utat. Néhány nappal később Robert Kochhoz címzett levelében a következőket írta: „Dr. Pettenkofer üdvözletét küldi dr. Koch professzor úrnak, és hálás köszönetét fejezi ki az üvegcse Vibrio cholerae megküldéséért. Dr. Pettenkofer az egészet megitta, és örömére szolgál, hogy dr. Koch úr tudomására hozhatja: továbbra is jó egészségnek örvend.”
Tíz nappal később Pettenkofer asszisztense, Rudolf Emmerich megismételte a kísérletet. Neki is hasmenése lett, az egész éjszakát a mellékhelyiségben töltötte, az ötödik napra pedig az összes panasza elmúlt.
Ezzel már akkor bebizonyították, hogy egy kórokozó csak annak tud betegséget okozni, aki legyengült, s ezért arra érzékenyen reagál. Ez a bizonyíték mind a mai napig érvényes. A baktériumnak, hogy betegséget okozhasson, megfelelő táptalajra kell találnia. A testileg és lelkileg kiegyensúlyozott egészséges emberek nem  válnak a kórokozók áldozataivá. ...”

Az iménti idézetből külön is kiemelem, hogy „... a mikrobáknak megfelelő környezetre van szükségük ahhoz, hogy betegséget tudjanak okozni”, mégpedig azért, mert ez a működés a természettel teljességgel megegyezik: Azokat a területeket, kerteket, lepik el a kórokozók, ahol az életfeltételek kedvezők a számukra. (Tápanyag hiányában legyengült beteg növények.) A tápdus talajban nevelkedő, jó kondicióju növények, virulnak.

Az egyetemes orvostudomány szerint nemcsak megbetegedettek, hanem egészséges emberek is lehetnek hordozói fertőzőbetegségeknek, miközben ők maguk nem betegszenek meg. S igy ők (is) veszélyt jelentenek a gyengeimmunrendszerü emberekre.
„A vakcinák forgalombantartói azt állitják, hogy 90%-os beoltottsági ráta garantálja a lakosság teljes immunitását. Ez a hamis állítás csakis arra szolgál, hogy mégtöbb bevételre tegyen szert az iparág. Közben persze hibáztatják a be nem oltott lakosságot, mondván hogy veszélyeztetik az emberiség egészségét.” (https://naturahirek.com/a-vedooltasok-elmelete-orvosi-csalason-alapul/)
A Wikipedia szerint a "nyájimmunitás": „... Minél nagyobb egy populációban az immunis egyének száma, annál kisebb a valószinüsége, hogy egy egészséges ember egy fertőzöttel kerüljön kapcsolatba. ... ... Az oltás egyfajta tüzgát a betegség utjában, ami lelassitja vagy megelőzi a továbbterjedését. Például "A" beteg, és kapcsolatba kerül "B"-vel, aki azonban nem fertőződik meg, mert beoltották s azáltal immunitást szerzett, igy "C"-vel kapcsolatba kerülve nem adhatja át a betegséget neki. "C" tehát, bár nincs beoltva, "B" oltása révén "védettséget" szerzett. Ezen a módon használható a nyájimmunitás egy fertőző betegség terjedésének lassítására és a beoltatlanok védelmére. ...”

Szemben ezzel azonban az igazi nyájimmunitás igy fest!: Ha a fertőzőbeteg (vagy a fertőzőbetegséget hordozó) csupa olyan emberrel találkozik akinek az immunrendszere kifogástalanul működik, akkor a megbetegítő tényezőnek nincs esélye!

Persze, elképzelhető hogy egyszer "előkerül valahonnan" (laboratóriumból?,) olyan fertőző organizmus, amelyen a legerősebb immunrendszer sem tud felülkerekedni. Azonban egy ilyen ellen a védőoltás ugyancsak csődöt mondana, mivel a védőoltás nem "véd", csak helyzetbehozni tudja az immunrendszert...



Tehát a védőoltások nem hatásosak. Persze, nem is haszontalanok, csakhogy az a haszon nem a miénk, hanem a gyógyszerbizniszé. Mi, betegek, örüljünk ha nem leszünk a "védő"-oltástól mégbetegebbek!

A végére hagytam hogy a világban újabban másfajta kutatás is zajlik, ami arra irányul, hogy összehasonlitják a beoltottak egészségét az oltatlanokéval. A tapasztalat pedig lehangoló. Az oltatlanok egészsége lényegesen jobb mint az oltottaké! Egy sereg ilyen vizsgálatról olvastam. (Hátha érdekel valakit, ime egy link: https://ujvilagtudat.blogspot.hu/2014/04/tanulmanyok-ketsegtelenul-bizonyitjak.html#.U5nX2XalU3F)



„A "vakcina" elnevezést először Edward Jenner angol orvos használta, aki megfigyelte, hogy a tehénhimlővel (latin variolae vaccinae, a latin vaccinus-ból, vacca = tehén) fertőzött tehenészek nem kapják el az emberi himlőt. A saját tizhónapos kisfián próbálta ki az általa készitett oltást, aminek következtében a gyermek szellemileg visszamaradott lett, s nyomorékon élt 21 éves korában bekövetkezett haláláig. Maga Jenner, nemsokkal halála előtt mondta a következőt: "Nem tudom, hogy nem követtem-e el mégis borzasztó hibát és nem csináltam-e valami szörnyüséget?"
Munkáját Louis Pasteur folytatta, akit a mikrobiológia atyjának tekintenek, aki a szervezetbe kivülről bejutó mikroorganizmusokat tartotta felelősnek a betegségekért. A közelmultban előkerült naplójából azonban fény derült rá, hogy kisérleti jegyzőkönyveit némiképp kozmetikázta a sikeres eredmény érdekében. A haláloságyán igy szólt kollégáihoz: "Uraim, tévedtem. Bechamps-nak van igaza. A mikroba semmi, a táptalaj minden." Ezzel Antoine Béchamps igazára utalt, aki szemben vele azt állitotta, nem a kórokozók az elsődlegesek a betegségek kialakulásában, hanem a megváltozott belső miliő - amit ma homeosztázisnak szokás nevezni.
Miután ezt a vallomását Pasteur végrendeletében 100 évre titkositotta, s leszármazottai is csak 1995-ben tették hozzáférhetővé titkos feljegyzéseit, nemcsoda, ha csak kevesen tudnak arról, hogy ezek fényében alapjaiban inog a vakcináció elve. (Olvashat erről eredetiben  Gerald L. Geison "The Private Science of Louis Pasteur" cimü könyvében.)” (Dr. Kohán József https://www.borgyogyaszat.com/leggyakoribb-problemak/vedooltasok-veszelye.html)

Dr. Kohán József irása a "Védőoltások veszélye" c. lapon folytatódik.

Az egyetemes orvoslásnak Louis Pasteur kutatásai az alapja. Mindent erre épitettek föl, ebből indul ki a védőoltás-teória is.
A "A századik majom" c. részben egy az eddigiektől merőben eltérő nézetről lesz szó!